Az alábbi idézet azért nagyon fontos, mert csak a régebbi kiadásokban lelhető fel. Az újabbi kiadásokból valamiért kikerült. Ennek az okát nem ismerem.  A kiragadott részlet , két ember között létre jövő féltékenység természetének egy aspektusára mutat rá..

Az ok nélkül való féltékenység:

Ó mily borzasztó érzés a féltékenység! Nem beszélek arról a valódi féltékenységről, melynek legalább van alapja (ez is gyötrő ugyan, de megoldást helyez kilátásba), mely csalhatatlanul kísér minden erkölcstelen házasságot és amelynek, nem lévén oka, vége sincsen. Ez a féltékenység olyan mint a rák, iszonyú betegség, mely éjjel és nappal, nappal és éjjel emészti az életerőt. Ez a féltékenység rémítő – rémítő, ez a helyes kifejezés. Vegyük csak ezt az esetet: Egy fiatal ember beszél a feleségemmel, mosolyogva tekint rá s aztán – legalább úgy tetszik nekem, mintha testét vizsgálná. Miként merészkedik rá gondolni, miként merészkedik arra a lehetőségre gondolni, hogy közte és nőm között egy regény fog lefolyni? És nőm, az effélét látva, miként tűrheti ezt? De nemcsak, hogy tűri, hanem még örülni is látszik neki. Azt látom, hogy kedvesnek igyekszik előtte feltűnni. És lelkemben oly végtelen gyűlölet támad iránta, hogy minden szava, minden mozdulata undorral tölt el. Nőm ezt észreveszi es zavarba jön, közömbösséget színlel. Ah, én szenvedek! Ő pedig vidám, jókedvű! És gyűlöletem még jobban fokozódik, de nem merek neki szabad folyást engedni, mert lelkem mélyében tudom, hogy féltékenységemre nincsen igazi ok. És ülve maradok, közömbösséget színlelek én is, és a fiatal ember iránt lehetőleg udvarias és figyelmes igyekszem lenni. Aztán elégedetlen vagyok magammal, szeretnék a szobából távozni, szeretném őket magukra hagyni, és tényleg távozom; de alighogy távoztam, eliszonyodom arra a gondolatra, hogy odabent távollétemben mit művelhetnek. Kitalálok valami ürügyet és visszasietek; néha meg nem is sietek vissza, ott maradok az ajtó mellet és….hallgatózom! Miként alázhatja meg nőm magát, miként alázhat meg engem annyira, hogy ebbe a gyáva, gyanakvó, kémkedő helyzetbe juttat? Ó, mily undor száll meg! És ő, a férfi, vajon mit képzel? Ő is csak olyan mint minden férfi. Meg van elégedve. Mosolyog és olyan pillantást vet rám, mintha azt akarná mondani: „Eh, most rajtam a sor!“ Ez az érzés borzasztó. Elviselhetetlen, ahogyan ez a méreg éget. Ó, de szerettem volna valamely férfira komolyan gyanakodni és ezt a mérget ráönteni! Meg lett volna bélyegezve világ életére, mintha kénsavat öntöttek volna arcára. Elégséges volt nekem, hogy bárkire átvigyem ezt az érzést, elég volt nekem, hogy csak egyetlen egyszer gyanúsítsak egy férfit, hogy tiltott érzelmeket táplál feleségem iránt, hogy ezt a férfit megutáljam. Elégséges volt nekem, hogy csak egyetlen egyszer legyek féltékeny valamely emberre, soha sem voltam aztán többé képes ezzel az egyénnel a megszokott viszonyt helyreállítani és egész lényem lángba borult, valahányszor megpillantottam. Ami a feleségem illeti annyiszor elárasztottam őt ezzel a féltékeny gyűlölettel, hogy egészen lealacsonyodott előttem. Az ok nélkül való gyűlöletnek ezekben az időszakaiban fokozatosan megfosztottam őt a tisztesség koronájától és képzeletemben szégyennel és gyalázattal árasztottam el. Képtelen gazságokat találtam ki, azzal gyanúsítottam. Szinte röstellem megmondani – hogy, ő az Ezeregyéjnek ez a királynője, szemem előtt és engem kikacagva, megcsal a szolgámmal. Így minden féltékenységi roham után (mindig csak ok nélkül való féltékenységről beszélek) beléptem abba az árokba, amelyet piszkos gyanakodásom ásott és mind mélyebben süllyedtem beléje.