Az Univerzum peremén,
Hol lógtál ingón,
Mint vak remény
Téboly, zsivaj,
Mi benned él..

Tested már elhullott,
Lelked fájdalomtól hányattatott
Köteled elszakad,
Mindened vesztegbe hasad..

A semmi rideg torkából,
Üvöltvén érkezem
Lelkem ernyőjét,
Neked léteztetem

Belé zuhan lényeged,
Óvom hát mindened!