Véleményem szerint mindenkinek van egy olyan attitűdje mely arra hívatott, hogy harcoljon a nehéz napok és az általuk felgyülemlett stressz ellen. Ilyenkor mindenki másképp próbálja meg az életet elviselhetőbbé tenni. Vannak akik befekszenek egy kád meleg vízbe, némelyek a mihamarabbi alvásban nyernek megnyugvást, mások valamilyen káros szenvedélyre kapnak, és végül akik megisznak egy kupicával. Ez utóbbinak amúgy én is nagy preferenciát tulajdonítok. Mégis ha engem kérdeznek én azt mondom, hogy nincs jobb egy őszibarack fa metszéséről szóló videó megnézésénél. Az esemény kiskertben vagy nagyobb gyümölcsösben tavasz elején történik. Néha még hó foltokat rejt a füves táj. Az áttelelő énekes madarak egy csoportja már hangjukat próbálgatja. A metszés mindig egy mérlegeléssel kezdődik és némi képzelő erőt is igényel. Megjelenik elöttünk a fiatal őszibarack fa egy nyári napsütötte napon. Képzeletünkben látni kell a korona benapozottságát. A képzelgés után elkezdődik a munka. Levágjuk azokat az ágakat melyek a korona belseje felé törnek, így biztosítva lehetőséget a napsugaraknak koronánk belseje felé való eljutáshoz. Ritkítjuk a koronát. Törekszünk rá, hogy a korona váza alakot öltsön. Kettő vagy három fő ágra alakítjuk ki a váza alakot. Eldöntjük a termőkarok számát és irányát. Kinevezzük a termőnyársakat. A felkopaszodás elkerülése miatt ügyelünk rá, hogy a főágak csúcsuk felé közeledvén egyre vékonyabbak legyenek. A módszer lényege, hogy a fenti vékonyabb részbe nehezebben jusson fel a nedv ami által az alsóbb rész ellátottsága fokozottabb lesz. A felkopaszodást így kiküszöböltük. A metszés véget ért. Nincs két egyforma eset. Számomra egy jól metszett őszibarack fa felér egy művészeti alkotással. Mire filmem végére érek a csomók fellazulnak, kapilláris keringésem beindul.
Monthly Archives: February 2018
Reggeli hobóság
Hosszú idő után újra vágyat éreztem az íráshoz. Feltörő gondolataimat már korán reggel elkezdtem papírra vetni. Régóta vártam már ezt az érzést. Hirtelen és intenzíven telepedett meg rajtam. A történés letaglózott. Annyira a hatása alatt voltam, hogy megdöbbenve tapasztaltam a fitnessz terem bejáratát. Reggelente mostanság fitnessz terembe megyek, hogy egyensúlyba hozzam magam. A túlzott szellemi aktivitás megkívánja a vele arányos fizikai munkát. Edzés után, elgyengülten és vert katonaként kullogtam be a helyi közértbe. Három darab sajtos kiflivel egy pohár tejföllel és egy fél literes sörrel állok a kasszánál. Miután fizettem, azonnal a kedvenc helyemre siettem. Bevásárló központ étkezde rész. Elhagyatott asztal a beton lépcső alatt. Kiváló rejtekhely. Velem szemben a másik asztalnál egy hobó ül csak. Valami szakadt olívazöld kabát van rajta és ugyan azt a sört iddogálta mint jó magam. Egy cseppet sem foglalkoztatott az a kérdés, hogy esetleg valaki engem is hobónak néz. Nem… Mi akkor lázadtunk. Nemet mondtunk az átlagosnak, a megszokottnak. Magányt akartunk de rájöttünk, hogy nincs. Elbújni nem lehet. Az ember soha sem lehet igazán egyedül. Mi mást tehet hát. Korán reggel már egérlyukat keres és iszik egy sört.