Véleményem szerint mindenkinek van egy olyan attitűdje mely arra hívatott, hogy harcoljon a nehéz napok és az általuk felgyülemlett stressz ellen. Ilyenkor mindenki másképp próbálja meg az életet elviselhetőbbé tenni. Vannak akik befekszenek egy kád meleg vízbe, némelyek a mihamarabbi alvásban nyernek megnyugvást, mások valamilyen káros szenvedélyre kapnak, és végül akik megisznak egy kupicával. Ez utóbbinak amúgy én is nagy preferenciát tulajdonítok. Mégis ha engem kérdeznek én azt mondom, hogy nincs jobb egy őszibarack fa metszéséről szóló videó megnézésénél. Az esemény kiskertben vagy nagyobb gyümölcsösben tavasz elején történik. Néha még hó foltokat rejt a füves táj. Az áttelelő énekes madarak egy csoportja már hangjukat próbálgatja. A metszés mindig egy mérlegeléssel kezdődik és némi képzelő erőt is igényel. Megjelenik elöttünk a fiatal őszibarack fa egy nyári napsütötte napon. Képzeletünkben látni kell a korona benapozottságát. A képzelgés után elkezdődik a munka. Levágjuk azokat az ágakat melyek a korona belseje felé törnek, így biztosítva lehetőséget a napsugaraknak koronánk belseje felé való eljutáshoz. Ritkítjuk a koronát. Törekszünk rá, hogy a korona váza alakot öltsön. Kettő vagy három fő ágra alakítjuk ki a váza alakot. Eldöntjük a termőkarok számát és irányát. Kinevezzük a termőnyársakat. A felkopaszodás elkerülése miatt ügyelünk rá, hogy a főágak csúcsuk felé közeledvén egyre vékonyabbak legyenek. A módszer lényege, hogy a fenti vékonyabb részbe nehezebben jusson fel a nedv ami által az alsóbb rész ellátottsága fokozottabb lesz. A felkopaszodást így kiküszöböltük. A metszés véget ért. Nincs két egyforma eset. Számomra egy jól metszett őszibarack fa felér egy művészeti alkotással. Mire filmem végére érek a csomók fellazulnak, kapilláris keringésem beindul.