Lámpagyújtogató – A Köd
Reggel mikor kiléptem a tornácra, a változás érezhető volt. Az ilyenkor megszokott éles hangok most tompábbak voltak. Az utca zaja valahogy halkabb és nyugodtabb.
Köd van..
Csak a nagy kövér fekete varjak károgtak megszokottan. Rájuk semmi sem hat. Sapka nélkül indulok a villamos felé. A nyirkos köd hideg páráját érzem halántékomon. A köd beleissza magát hajamba, beletúrok és ujjaim közt érzem nyirkos haj tincseimet. Körülöttem a fák alig láttatják magukat, pihennek és örülnek, hogy most nem kell pompázniuk. A járdán szomorú, megsárgult levelek sóvárogva várják teljes eltűnésüket. Kiváltságos helyzetemet csak a villamos kocsijának rideg és határozott fénye töri meg, mikor belépek a tiszta és gépzsírtól szagos helységbe…