Véleményem szerint mindenkinek van egy olyan attitűdje mely arra hívatott, hogy harcoljon a nehéz napok és az általuk felgyülemlett stressz ellen. Ilyenkor mindenki másképp próbálja meg az életet elviselhetőbbé tenni. Vannak akik befekszenek egy kád meleg vízbe, némelyek a mihamarabbi alvásban nyernek megnyugvást, mások valamilyen káros szenvedélyre kapnak, és végül akik megisznak egy kupicával. Ez utóbbinak amúgy én is nagy preferenciát tulajdonítok. Mégis ha engem kérdeznek én azt mondom, hogy nincs jobb egy őszibarack fa metszéséről szóló videó megnézésénél. Az esemény kiskertben vagy nagyobb gyümölcsösben tavasz elején történik. Néha még hó foltokat rejt a füves táj. Az áttelelő énekes madarak egy csoportja már hangjukat próbálgatja. A metszés mindig egy mérlegeléssel kezdődik és némi képzelő erőt is igényel. Megjelenik elöttünk a fiatal őszibarack fa egy nyári napsütötte napon. Képzeletünkben látni kell a korona benapozottságát. A képzelgés után elkezdődik a munka. Levágjuk azokat az ágakat melyek a korona belseje felé törnek, így biztosítva lehetőséget a napsugaraknak koronánk belseje felé való eljutáshoz. Ritkítjuk a koronát. Törekszünk rá, hogy a korona váza alakot öltsön. Kettő vagy három fő ágra alakítjuk ki a váza alakot. Eldöntjük a termőkarok számát és irányát. Kinevezzük a termőnyársakat. A felkopaszodás elkerülése miatt ügyelünk rá, hogy a főágak csúcsuk felé közeledvén egyre vékonyabbak legyenek. A módszer lényege, hogy a fenti vékonyabb részbe nehezebben jusson fel a nedv ami által az alsóbb rész ellátottsága fokozottabb lesz. A felkopaszodást így kiküszöböltük. A metszés véget ért. Nincs két egyforma eset. Számomra egy jól metszett őszibarack fa felér egy művészeti alkotással. Mire filmem végére érek a csomók fellazulnak, kapilláris keringésem beindul.

Ma este valahogy nem tűrt meg az ágyam. Addig-addig dobálta magát, mígnem kivetett magából. Odakint augusztusi rekkenő hőség és tücsök muzsika uralkodott. A hold már bejárta pályájának nagy részét és fénye összeolvadt az utcai világítás gázlámpáinak sárgás-kopottas fényével. A levegő nehéz volt és víz illatú. A nappali hőség után megpihent fák ilyenkor este lélegeznek fel. Sóhajtásuk átjárja ezt a mozdulatlan éjszakai levegőt. Örülök, hogy most ébren vagyok.
Egy ilyen tökéletes pillanatban mindig történnie kell valami különlegesnek!

És valóban. Nem kellett rá sokat várni.

Feltámadott a pirkadatot jelző lassú hűvös szél. A horizonton állva maradt felhők felvették lila köntösüket.   A következő pillanatban  meglibbent a szúnyoghálóm előtti függöny,  és egy sárga fénybe öltözött kis éjszakai lepke szállt be hozzám. Fáradtnak látszott. Szárnyai éppen csak mozogtak. Egész testében pihegett. Mi járatban lehet most itt? Vajon eltévedt? Vagy a szoba melegére vágyik? Nem tudom. Jelenléte melegséggel és nyugalommal árasztott el. Újra álomra szenderültem. Szárnyaival betakargatott majd rászállt a takaróm szélére. Mintha maradni akarna, hogy vigyázza álmomat. És én nem akarok mást, csak másnap este megint kitárni az ablakom..