Hosszú idő után újra vágyat éreztem az íráshoz. Feltörő gondolataimat már korán reggel elkezdtem papírra vetni. Régóta vártam már ezt az érzést. Hirtelen és intenzíven telepedett meg rajtam. A történés letaglózott. Annyira a hatása alatt voltam, hogy megdöbbenve tapasztaltam a fitnessz terem bejáratát. Reggelente mostanság fitnessz terembe megyek, hogy egyensúlyba hozzam magam. A túlzott szellemi aktivitás megkívánja a vele arányos fizikai munkát. Edzés után, elgyengülten és vert katonaként kullogtam be a helyi közértbe. Három darab sajtos kiflivel egy pohár tejföllel és egy fél literes sörrel állok a kasszánál. Miután fizettem, azonnal a kedvenc helyemre siettem. Bevásárló központ étkezde rész. Elhagyatott asztal a beton lépcső alatt. Kiváló rejtekhely. Velem szemben a másik asztalnál egy hobó ül csak. Valami szakadt olívazöld kabát van rajta és ugyan azt a sört iddogálta mint jó magam. Egy cseppet sem foglalkoztatott az a kérdés, hogy esetleg valaki engem is hobónak néz. Nem… Mi akkor lázadtunk. Nemet mondtunk az átlagosnak, a megszokottnak. Magányt akartunk de rájöttünk, hogy nincs. Elbújni nem lehet. Az ember soha sem lehet igazán egyedül. Mi mást tehet hát. Korán reggel már egérlyukat keres és iszik egy sört.

Ma reggel,miután felébredtem, egy óriási vágyat realizáltam magamban. Vágyam, jellegét tekintve, természetesnek hatott. Egészen pontosan ismertem fel ezt az érzést. Vágyakozom a komló iránt.

Város széli benzinkút. Sorban állok. Kezemben egy hat darabos Becks kis karton az arany fajtából. Az emberek többsége pálcát törvén fejem fölött, már rég elkönyvelt alkoholistának. Fogalmuk sincs róla, hogy milyen a viszony közöttem és a komló között…

Hűs tapintású üveg pihen a tenyeremben. Zsebemből előveszem a nyitáshoz szükséges készséget, ami jelen esetben egy kulcscsomó.Első amivel találkozom az illat, mely az üvegből cirkulál egyenest az orrom irányába. Kissé savankás és fanyar. A felkérés megtörtént, a tánc elkezdődött.

És az első korty. A szénsav apró tüskéi megsebzik a nyelőcsövem felső részét. A sebzés kellemes és rajta keresztül épül testembe a komló esszenciája. Kesernyés ízt érzek a felső régiókban, és édeskéset a nyelvem határain. A komló folytatja útját. Valahol mélyen érzem már, mikor újra hallat magáról, immáron a véremben. Itt vált a matéria szellemmé. Egy vagyok a növénnyel. Érzem, miképp ernyednek el ideg szálaim az idő előrehaladtával. A kortyolgatás automatikus, de valami megváltozott. Fokusz pontom a természetre figyel. Hallom, ahogy beszélnek a fák. Nem tudom miről, de hallom őket. Nincs többé kint és nincs többé bent. Minden Egy. Zaj nélküli világot tapasztalok magam körül. Lassan oldódok a formákban. Mindenből a szépség árad és a napi problémák a háttérbe szorulnak.

Kortyolgatásom az üveg alján lévő habbal zárul, majd elindulok gyalogszerrel. Az előttem haladó cigijének füstje most egyáltalán nem zavar. Dohány és lágyas tavaszi szellő..

A második üveg már nem esne jól.

A napom elindult..