Érintésed képzelet,
Csókod lebegő ábránd,
Illatod még keresem,
Vágyam neked léteztetem.

Még nem tudok hozzad repülni,
Csak betűnek lenni..

Bonyodalom, viszontagság, bánat,
Hagyjuk hát e szavakat!
Vérem érted adom,
Rendelkezz velem égi angyalom!

Még nem tudok hozzad repülni,
Csak betűnek lenni..

Lelkem már rég kiszakadt,
Meggyötörve hozzád szaladt,
Vigyazol rá érzem,
Ha meghalok tiéd e részem!

Még nem tudok hozzád repülni,
Csak betűnek lenni..

Az Univerzum peremén,
Hol lógtál ingón,
Mint vak remény
Téboly, zsivaj,
Mi benned él..

Tested már elhullott,
Lelked fájdalomtól hányattatott
Köteled elszakad,
Mindened vesztegbe hasad..

A semmi rideg torkából,
Üvöltvén érkezem
Lelkem ernyőjét,
Neked léteztetem

Belé zuhan lényeged,
Óvom hát mindened!

Már éreztelek a levegőben,
mikor felnéztem az égre.
Felvetted ezüst köpenyed,
hogy meglovagold értem a szelet.

Hópehelyként ereszkedsz rám,
hogy halkan, rajtam olvadj el.

Kedved nem apad,
hát hullajtsd csak magad!

Ma jajj mily öröm ez nekem,
hogy belepted mindenem.

Kis bárkám eldobtam,
szívemet felbolygattam.

Nem tudom, hogy mit vártam,
eszem vett erőt rajtam.

Az élet,
megszokhatatlan.
Csak éljem valahogy túl magam.

Múlnak a napok, és hallgatok.
Ott leszel-e vajon, mikor meghalok?